Pillanatnyi elmebaj, vagy mi

Vicces az, amikor az ember - jelen esetben rólam van szó - elmegy szórakozni, és valaki azzal szembesíti, hogy olvassa a blogját. Kivettem egy szabad estét, mivel tegnap/ma volt a szalagavatónk - majd írok is róla, ha a kezembe kerül egy-két kép - és melóhelyemen buliztunk utána. Ott pedig ketten is mondták, hogy olvasnak, és jól csinálom azt, amit. Bevallom őszintén, hogy jól esett.

Nem túl sok ismerősöm olvas, mert kevés oldalon teszem közzé a blogom, vagyis ma már szinte sehol. Ennek a fő oka az, hogy nem szeretném, ha a legszemélyesebb gondolataimat minden második ismerősöm olvasná, aztán emiatt elítélne, rossz képet alkotna rólam, vagy csak azt gondolná, hogy blogban nem vagyok olyan, mint a való életben. Ugyanis osztálytársak ezt már gyakran a szememre hányták. Viszont szerintem jogosan teszem fel a kérdést, hogy mi a Krisztus faszáért? Azért, mert hétköznap folyton poénkodok, és abszurd dolgokat mondok? Megteszem azt itt is. Mindenki, aki blogot ír tudja - még hogyha nem is meri bevallani -, hogy nem fest magáról őszinte képet az írásaiban. Én ezt viszont nem tudom magamban észre venni. Nem egyszer írtam poénos dolgokról, írtam olyan emberekről, mint Remi Gaillard, és posztoltam - szerintem - humoros képregényeket. Akkor meg mitől lennék más, mint hétköznap? Baromság. Inkább arra tudok csak gondolni, hogy akikkel nap, mint nap találkozom, azok nem ismernek igazán. Csak azt látják, hogy milyen vagyok, amikor nem sikerül kialudnom magam.

Ismerős? Naná, hogy ismerős. Hogyha olyan ember vagy, aki blogot ír, és úgy olvas, akkor ezer százalékig biztos vagyok benne, hogy te is találkoztál már ilyennel. Legfeljebb nem mered beismerni. Hülyeség.

Hogyha már blogot írunk, akkor legyünk őszinték. A nevem Valentin, aminek eldöntésében anno a megszületésemnél egyik nagyanyám szava volt a mérvadó. Legalábbis így tudom. Tizenkilenc éves vagyok, és eddig hat lánnyal keféltem, ebből hárommal volt kapcsolatom. Továbbá előfordul, hogy könnyű, vagy nehéz drogokhoz nyúlok, mert azt a nézetet vallom, hogy az ember csinálhat akármit, nyúlhat akármihez, a jellemén nem sokat változtat. Ezért szerettek, nem? Mert sokszor őszinteségi túltengésben szenvedek, és olyan dolgokat osztok meg veletek, amit más, "normális" - francokat normális - bloggerek nem tesznek. Én ilyen vagyok. Írok akármiről, akármikor, ha így tartja kedvem, mert ez a "hobbim".

Ja, és amikor ezeket a sorokat írom, akkor is van bennem valamennyi pia, de nem olyan sok, hogy ne legyek tisztában vele, hogy mit is teszek. Dezsávű, mi?