emlék

Atya ég mennyit vártam rá. Ha nem lenne ez a helyzet a munerőpiacon, ami van, nem hiszem, hogy akár egy valaki is kivárta volna a holnapi napot, a 11-ből, akik együtt kezdünk.

Már több, mint egy éve írogatom kis blogomat és arra gondoltam, hogy itt az ideje leírni néhány dolgot magamról, még akkor is, ha már sokminden „elhangzott” az előzőekben.

Csodálatos napom volt ma. Akárhogy belegondolok, semmi nem tudta ma elvenni a kedvemet. Csütörtök van ma, ami önmagában nem nagy szám, na, de ez meló előtti utolsó szabad napom.

Nemrég, a Csíki Hírlapot olvasgatva lettem figyelmes erre a tanácsra, amelyet a Pénz-ügy rovatban jelentettek meg:

Olyan jó látni, hogy honnan olvasnak engem, de még jobb lenne, ha azt is tudnám, hogy kik. Merthogy a kommenteket nézve azt hinném, hogy én vagyok az egyetlen író-olvasó.

Jó értelemben (is). Még mindig nem indult be a munka, lassan bedilizek a várakozástól. DE a terveink állandó változásban vannak. Történik egy-két dolog az országban, ami semmi jóra nem fog vezetni...

...az életem egy újjabb szakasza. Találtam munkát. De még nem dolgozok. Egyelőre újjabb várakozás az osztályrészem.

Rég nem írtam a cicáimról. Pedig nekik is zajlik az élet:) Mielőtt elköltöztem otthonról nagyon sokat szeretgettem az én bogárkáimat. Megmaradt ugy-e Kisördög, Ici-pici és az anyuka.

Tudom már elég régi, meg tinis meg minden, de nekem a film is tetszett és ez a szám azóta sem megy ki a fejemből. Imádom hallgatni:))

Volt időm mostanában sokat gondolkodni. Mindenről.